Kutatótábor - Nóra élménybeszámolója

Lo-Káli Kutatás - 2019. augusztus 17. - szombat

Kutatótáborunk/terepgyakorlatunk negyedik napján elhagytuk Köveskált és bevettük magunkat a Káli-medence további kis falvaiba. Az én törzshelyem pl. Szentbékkálla lett és ezen a napon kifejezetten az idelátogatókat és a nyaralóvendégeket „faggattam”. Terepmunkám a helyi kocsmában indult (…sanyarú a sorsa egy terepen lévő néprajzosnak). (Halkan jegyzem meg, hogy Köveskálon helyi kocsma már nem működik! Aki borozni vagy fröccsözni szeretne, a divatos borteraszokon teheti meg mindezt, vagy a helyi élelmiszerboltban vásárol bort, sört, „töményet”…).

Hogy adatközlőim ne a kellemetlen kérdezőbiztost lássák bennem, hanem sokkal inkább egy kedves, érdeklődő személyt, hát kikértem én is egy „hosszúlépést” és italommal a kezemben megszólítottam a kerthelyiségben söröző édesapát és a fiát. Bemutatkoztam, elmondtam, hogy mi-járatban vagyok, mire ők kedvesen hellyel kínáltak. A mintegy 20-25 percet igénylő kérdőívezés másfél órás, jóízű beszélgetésre duzzadt. Az előző napok kellemes tapasztalatai tovább erősödtek bennem: úgy érzem, mi magyarok egyelőre még kedves, közvetlen emberek vagyunk, akikkel könnyen lehet kapcsolatot teremteni és beszélgetni. A helyiekkel, bebírókkal (beköltözők), nyaralókkal való találkozásaim rendre szétfeszítették a kérdőívezés kereteit és sokszor életútinterjú-szerű helyzetekben találtam magam. (…talán szívesen beszélgetnek velem…nem tudom…)

Időközben dél lett, a kocsma kiürült, már csak egy helyi lakossal tudtam beszélgetni. Amíg Guszti (Nemes Gusztáv) megérkezett értem, az Istvándy Jenő Pincészetnél bort vásároltam az ebédhez, ugyanis különleges ebéd-meghívásunk volt. Fábián Évike (népdalénekes és mesemondó, Egyszólam, Kalamajka) akihez régi munkakapcsolat és barátság fűz, meghívta kis csapatunkat a kővágóörsi házába ebédre. Évike kemencében főtt töltelékes káposztával várt minket. Mennyei volt…

Rövid ejtőzés után ki-ki visszatért a munkaállomására. Mi Lucával (Kaszás Luca) együtt a szentbékkállai Kőtengernél folytattuk a kérdőívezést, majd a nap végére ismét visszatértünk a barátságos helyi kocsmába. Sokféle emberrel találkoztunk. Jól emlékszem egy fiatal fiúra, aki együttérző kijelentésével keltette fel a figyelmemet. Az egyik kérdésre azt mondta, hogy sajnos ő az átlagosnál sokkal jobban él, mire én megkérdeztem tőle, hogy miért baj ez. Azért, felelte, mert pontosan tudja, hogy az átlagosnál rosszabbul élők hogyan élnek…

Utolsó esténken mi magunk főztük a vacsorát, majd előkerült Guszti gitárja is, és vele a Kaláka, a Bojtorján és Cseh Tamás dalai…

Németh Nóra
PTE BTK Néprajz/Hagyományok Háza

Kép: 2020-08/1597690190_terepgyak-01-na.jpg
Kép: 2020-08/1597690206_terepgyak-01-n.jpg
Kép: 2020-08/terepgyak-01-nb.jpg
Kép: 2020-08/terepgyak-01-nc.jpg
Kép: 2020-08/terepgyak-01-nd.jpg
Kép: 2020-08/terepgyak-01-ne.jpg
Kép: 2020-08/terepgyak-01-nf.jpg
Kép: 2020-08/terepgyak-01-ng.jpg
Kép: 2020-08/terepgyak-01-nh.jpg