Tapasztalatok az interjúzásról

Az előző bejegyzésekben már sokat olvashattatok a kérdőívezés fortélyairól, most azonban két hallgató osztja meg élményeit az interjúzásról, melyben volt szerencséjük részt venni a kutatás vezetőivel.

Patrícia

Egy kutatásban részt venni diák szemszögből, nem csak azért különleges, mert kérdőívet készíthetünk idegenekkel, új szituációban próbálhatjuk ki magunkat, hanem azért is, mert a kutatás egyik pontján már nem "csak" kérdőíveznek a kutatók, hanem interjúznak is. 

Ezek többnyire mélyebb lélegzetvételű, több órás beszélgetések, melyek a kutatási alanytól függően nagyon különbözőek lehetnek. Van, akinek feltesznek egy kérdést és 2,5 órán keresztül csak ő beszél, mert valahogy tudja és érzi miről kell, van, akit végig irányítani kell 5 percenként, sőt, akad, aki hosszabb monológjai között kedvesen eltársalog, kávét főz és bizonytalankodik saját szavában is. Azok az emberek, akik beengednek az életükbe, olykor kérik, hogy valamit ne írj le, de a világ legnagyobb természetességével részesítenek bizalmukban. Valamiért úgy érzik, nem fog származni semmi rossz az elmondottakból és természetesen nem is, hiszen a kutatókat köti a kutatásetika. Általában szerencsés, ha ketten mennek interjúzni, mert bár diktafont/telefont a hangfelvétel miatt mindig vinni kell, előfordulhat, hogy valaki nem ad engedélyt hangjának rögzítésére. Ezért a másik fontos eszköz, a laptop. Muszáj jegyzetelned, pontosabban, muszáj gyorsan és minél precízebben jegyzetelned, amíg a társad figyel és kérdéseket tesz fel, ha szükséges. Nem ringatok senkit sem álomvilágba, a témák érdekesek, az emberek is, olykor még be is ülnél egyikkel-másikkal egy pofa sörre, vagy egy mézes teára diskurálni valahova a kutatás keretein kívül, de borzasztóan fárasztó 2,5-3 órán át pontosan. gyorsan gépelni mindent, ami elhangzik. 

Kicsit olyan, mintha rajt lennél a sztorin, vinne a hullámvasút, de te valahogy nem lennél jelen, nem élnéd meg igazán a pillanatokat, csak sietsz és nézed a hullámvasút körül lévő embereket, mintha nem történne semmi és feladatod lenne elemezni őket utazás közben. Gépelsz, elemzel, próbálsz nem lemaradni, leesni a történetről, közben néha szerelembe esel néhány mondatba, rájössz, senki sem mondhatta volna érzelemdúsabban. Mindent összevetve izgalmas élmény és tapasztalat és az is biztos, hogy az alvás nem marad későre.


Sára

A kutatószeminárium első estéjén kaptam meg különleges megbízatásomat, melynek keretében 3 nap alatt 7 interjún vehettem részt és jegyzeteltem. A kutatásban a doktorandusz hallgató, néprajzos szakember, a „sajtszakértő”, illetve a tábor „ébresztőórája”, Pali készít interjút a káli-medencei kistermelőkkel. Pali ebben már gyakorlott, sok tapasztalatot szerzett a kutatásban, és annak a keretein kívül is. A Lo-Káliban az ő feladata a helyi kistermelői hálózatok feltérképezése, eddigiekben a sajtkészítőkkel beszélt. 

A kérdőívezéssel ellentétben, az interjú alanyt először „be kell cserkészni”, azaz a kontaktot meg kell szerezni, fel kell hívni az illetőt, bemutatkozni, elmagyarázni a kutatás lényegét, és amennyiben még nem tette ránk a telefont, sőt, nyitottnak mutatkozik, úgy időpontot kérünk egy személyes találkozóra. Eme energiabefektetés a legtöbb esetben kifizetődik, ugyanis az interjú alanyok őszintének, nyíltnak, és kiváló házigazdának mutatkoznak. Igazán egyedi élmény volt a számomra végig hallgatni a kistermelők történetét, hogy hogy kerültek ide, miként kezdtek el földműveléssel vagy sajtkészítéssel foglalkozni, milyen nehézségeik vannak és hogyan viszonyulnak a jelenleg tapasztalható fellendüléshez. Sokan „beavattak” néhány szakmai titokba, és őszintén beszéltek a problémáikról, a tevékenységüket hátráltató, mindennapi szinten nehezítő faktorokról is. Voltak olyanok is akik kifejezetten negatívan festették le a helyzetüket, ők a nehéz megélhetésre és az időjárás kiszámíthatatlanságára, az anyagi gondokra panaszkodtak. Azonban még ők is azt válaszolták, hogy azért csinálják mégis, mert szeretnek adni az embereknek, függővé váltak a vásárlóik elégedettségétől, akik hétről-hétre várják őket a „tóti piacon”, ezzel kiszámítható keresletet jelentenek a termelőknek. Utóbbiak közös tulajdonsága a szenvedély, amellyel napról napra létrehoznak valamit, ami másoknak is örömöt, élvezetet jelent, tehát értéket teremtenek. Külön öröm volt a számunkra, hogy mindig megkínáltak minket a saját termékeikkel, melyekből sokszor a többieknek is vittünk Csicsóra.

Remélem mindenkinek lesz része interjúban részt venni egyszer, bizton állíthatom, hogy különleges élmény, amikor ismeretlen emberek megtisztelnek az idejükkel, figyelmükkel, őszinteségükkel. 

Kategória: cikk elmenybeszamolo